PIR tábor 2010.

 Na jöjjön a mai napi ömlengésem:)

Reggel 9re ki ismét a sportreptér, falkékkal és a ZLIn-nel ismét repkedtünk. Jelentős fejlődést mutattam az oktató szerint is, sokkal egyenesebben repültem, mint tegnap. Megjegyzendő, hogy szélcsend volt, ellenben a tegnapi szeles idővel. Sajna a tegnapi rosszullétek miatt mi ma a ZLIN-el egy sima sétarepülést csináltunk, így az különösebb izgalmat nem tartogatott. Jah annyi h amíg tegnap néha néha megmozdult a fejemben, hogy mi van ha potty, ma már egyáltalán nem foglalkoztatott, csak élveztem a látványt. Délben ebéd, majd át Kecskemétre. Na az egy élmény volt:) Eleve bemehettünk olyan helyekre ahova egy átlag ember max álmodva, vagy csókkal juthatnak be... Gripennél pilótafülkén kívül oda nézhettünk, nyúlhattunk, fotózhattunk ahova v amit nem szégyeltünk:) Mig 29-be és Albatrosszba be is ülhettünk ;) Na ami a MIG-ben van.... Maximális respect azoknak akik ezeket a gépeket készség szinten vezetik... Ennyi műszert meg bizb.szt max egy hangmérnöki szobában láthat az ember egy asztal nagyságú kezelőfelületen... Na itt ez úgy 1-1.5 négyzetméteren összezsúfolva különböző ciril betűs kapcsolókkal és mérőórákkal meg kitudja mikkel. Csak a botkormányon lehetett v 10-15 gomb... Eközben 5 Gripen szállt fel és jó párszor áthúztak a reptér felett. 4 kötelékben egy 2üléses pedig magában játszadozott. Kb. 6szor állt rá a pályára leszállófényekkel, kiengedett futókkal, majd az utolsó pillanatban odatolta utánégetővel a gázt neki és ment is tovább:) Ha 10.szer csinálta volna meg akkor sem lett volna kevésbé érdekes. Persze aki nem élte még át, vagy nem foglalkoztatja a repülés, nem nagy dolog neki, de aki szereti, szerintem elhiszi, hogy nem1szer lettem libabőrös;) Majd bepillantottunk a Kecskeméti repülő múzeumba (nemtudom a pontos nevét). Ezután jött a nap másik fénypontja, An-26ossal elrepültünk Dabasra, érintve a fél Balatont, köztük Tihanyt is, Keszthely aztán Dunaújváros meg még nemtudommi, aztán vissza érintve Kecskemétet leszálltunk Szolnokon. Miután rábeszéltük a pilótákat, kaptunk egy kis + g-t aztán a nap tényleges fénypontjaként úgy kemény 1-2 sec-ig lebegtünk a pilótafülkében amikor a gép orrát a föld felé nyomták és kvázi súlytalanok voltunk:) Mellé az a látvány meg.... Végig 200-500 méteren repültünk 3-400km/h-val. Leírhatatlan élmény volt, már most mondom mkitől begyűjtöm a fotókat és kilinkelem majd őket, de aki nem látta élőben, ne számítson nagy dologra...  Jó fotók lesznek, de amit élőben láthattunk... kizárt, h bármilyen fotó akár csak meg is közelíthesse ezt. Azthiszem itt be is kell fejeznem, mert úgyis max ömlengeni tudnék, meg menni kell a könyvtárba, mert 11ig van kimenő és még olvasni kéne egy keveset:)

Holnap jelentkezem, h milyen volt a Mi-17-essel az éjszakai repülés;) Azt hiszem képek csak a tábor utolsó napján lesz, addig összelejmolok mindenkitől minden mennyiségű és minőségű képet.