Na hol is kezdjem...
Ma reggel lebuktam. K. László oktató a nicknevemen szólítva fedte fel, hogy bizony ő is átfutota a blogot és emlékezett rá, hogy tegnap fájó vállal ültem be mellé. Mit ne mondjak, eléggé meglepett... Mindenesetre ma is lerepültük a kelő óraszámokat a Falkékkal és a ZLINnel, azt hiszem már mindenkiből elszállt a kezdeti félelem/émelygés és az összes táborlakó élvezni tudta a repülést. Délután 4kor fejeztük be ezt a programot, aztán vacsora, majd 8tól a MI-24-es program jött, sokak -köztük szerény személyem- örömére. Először a statikus szarvastehén festésű, 714.-es lajstromszámú, gépen nézhettük meg hogyan is kell beszállni, ill. egyenként beülhettünk a pilóta és az operátor helyére is. Ez már magában egy felejthetetlen élmény volt, de ezuttán következett a fő bónusz, 9től az éjszakai repülés 2 MI-24-el, KÖTELÉKBEN!. Sajnos azonban ma a természet közbeszólt...:( Egy közelünkben tomboló zivatar miatt le lett fújva a repülés, így mindannyian erőltetett mosollyal távoztunk a bázisról. (Természetesen mindenki tudta, hogy nem a rosszhírt bejelentő parancsnok tehet a ma estéről, de senki sem tudott őszintén boldog, vagy akár csak semleges arccal is kivonulni onnan.) Innen kis szedelőzködés után a könyvtárban kötöttünk ki, ahol mindenki olvasással igyekezett a ma esti csalódást feledtetni, ill sokan együtt is olvastak, mivel gyakoratilag ez volt az utolsó táboros este.
 Ákos szobatársunk ma este távozott, akinek az előző napi bejegyzésemnél olvashatjátok 2 db. eléggé megcsúszott kommentjét (mellesleg innen is üdvözöllek)
Előre is elnézést kérek ,de most átolvasás és javítgatás nélkül postolok, ennyi olvasás után nincs még kedvem a saját írásomat is lecsekkolni, remélem megértitek.
További szép napot!